Szabadság

Kedves sorstársaim, anyukák, és akik maguknak érzik az olvasmányaimat!

Tegnap egy fantasztikus csajos estét tartottunk Nálunk. A. céges rendezvényen volt, ami "ott alvással járt" , így gondoltam, picit Én is szabadságra megyek. Áthívtam a csajokat estére. Itt Battán 2 lány van, akivel szívesen találkozok, megosztom Velük ügyes-bajos dolgaim. Az est folyamán beszélgettünk, iszogattunk, jól éreztük Magunkat. Kötetlenül, felszabadultan, boldogan. 

Sok minden terítékre került. Természetesen titoktartási kötelezettségem betartván nem adom ki az este elhangzott dolgokat. Volt kettő téma viszont, ami szerintem sok mindenkit érdekelhet, érinthet. Szabadság, és apukák. Mai írásomban a saját tapasztalatom és érzéseim írnám a szabadság érzéséről.

Miután megszültem rengeteg minden  változott az életemben. Érzéseim, értékrendem, türelmem, testem. Teljes átalakuláson mentem keresztül. A legfájóbb viszont, töredelmesen bevallom : a szabadságom elvesztése, a komfortzónámból való kizökkenésem volt. Az ember azt hinné, hogy a gyerek érkezéséig fel lehet készüli mindenre. Szerintem nem. Fogalmam nem volt arról, hogy ilyen nehéz lesz. Készülhetsz a szülésre, tanfolyamokra, csoportokba, felkészítőkre járhatsz, de senki de senki nem készít fel a legfontosabb dolgokra. A lelkedben lezajló folyamatokra. Olvashatsz ilyen-olyan könyveket, beszélgethetsz tapasztalt anyukákkal, saját édesanyáddal, de a felismerés , hogy erre Én nem számítottam, erre Én nem gondoltam, nem tudtam hogy ilyen nehéz lesz, az akkor jön el, amikor már a baba megvan. Vajmi kevés idő van magad és a kis lelked pátyolgatásával foglalkozni , de kell. Igen is, néha Önzőnek kell lenni ebben a közegben is. 

Ahogy már említettem a legfájóbb pontom a szabadságom volt. Lotti előtt dolgoztam, bevásároltam, főztem, házimunkát csináltam, "soppppppingoltam", moziba jártunk, kávézni, szórakozni.  Mindenem megvolt. Jó volt. Mikor szóba került a gyerek téma kettőnk közt A. mindig mondta, hogy a gyerkő után ezek már nem lesznek, megváltoznak. Tudatában vagyok-e ennek? Válaszom természetesen az volt, hogy peeeeerszeeeee. "Éltem már eleget", eleget szórakoztam, jöhet a gyerek, mert a világon mást már nem szeretnék. NEM BÁNTAM meg, félreértés NE essék, de nem gondoltam bele igazán, mi mindennel jár egy gyerek., a pelenkázáson etetésen, játékon kívül.

A nagy BUMM szülés után jött. Logisztikázni kellett egy kenyérvásárlást is. A kozmetikust, a körmöst és a magam kis kényelmi szolgáltatásiról nem is beszélve. Tudni kell Rólunk, hogy szülői segítséget nem kaptunk. Nem azért, mert nem szerettek volna a nagyszülők segíteni, hanem azért, mert Mi nem akartuk. Másrészt meg 300 km választ el Tőlük.

Nem volt egyszerű a kezdés. A. dolgozott januártól sokat, keveset volt itthon, szabira nem tudott eljönni, csak hitegetett folyamatosan. "Na ennek vége, ezután legalább 3 napot itthon tudok lenni, stb. stb. stb. " Mondanom sem kell nem így volt. Reggel elment, délután leghamarabb 5 után itthon volt. Ahol tudott segített, de.. egy szó mint száz, nagyon nehéz volt, és ezt  a kialakult helyzetet nem mindig megfelelően kezeltem. Egyedül voltam  és féltékeny  A.ra.  Az igazság az is, hogy még most is.  A féltékenység, düh, keserűség, néha szomorúság rám telepedett . (itt finoman megjegyzem, NEM voltam depressziós, mielőtt valaki feleslegesen elkezd összeesküvés elméleteket gyártani és diagnózist állít) Az i-re a pont akkor került fel amikor egy egy céges rendezvény volt, könnyen el tudott menni, vagy elutazott a távoli barátaihoz, szórakozni , ott aludt, másnap érkezett. Nem járt, nem jár sokat el, megadom a szabadságát, mert tudjátok, szüksége van a férfinek szabadságra. Mindig. Keretek közt. Azért annyira jó fej Én sem vagyok  :)

Szóval,mikor már "rendszeresek" voltak ezek a kiruccanások, és a munka meg rengeteg volt neki, fel tudtam volna robbanni. Úgy éreztem nincs meg az egyensúly a család és a munka közt. Hangot is adtam neki. Volt is eredménye nem is. Nem azért voltam féltékeny, mert féltem hogy valami bárcás rácsavarodik (bízom A.ba, de az egészséges féltékenység megvan), hanem azért, mert Ő megteheti gond nélkül, hogy elmegy.Neki nem kell gondoskodnia ezeregymillió dologról mielőtt lelécel. Kötetlenebb. A szabadságára voltam, vagyok féltékeny. Persze sokszor mondja: "menjél nyugodtan, érezd, jól magad, majd el leszünk itthon"..bla bla bla.. amivel nincs is gond.. csak.. :) 

Mostanra, már sokkal könnyebben kezelem a helyzetet. Kevésbé vagyok féltékeny, de nehéz. Nem egyszerű. Hát de mondta valaki hogy egyszerű lesz?