Születés - Szülés

Ahogyan már írtam, Lotti tavaly karácsonykor született. Az idén azt terveztem, hogy: "hű de átütő tuti írás fog születni, sikere lesz, jaj de jó" . Aztán nem így lett. "Nagyra törő" terveim kudarcba fulladtak. A. szabadságon van (Végre. Augusztus óta valahogyan nem sikerült neki. Körülmények sem voltak adottak, illetve ...... A lényeg, hogy most itthon van) így az írás került most utolsó helyre. 
Most nincs itthon, írok.

2013. 12.25.

01:15- Ébredek, mosdóba kell mennem, kisebb menstruációs fájdalmak. ( semmi nem gyanner még)

Hajnali óráim így teltek. Második fürdőszobai akciómnál már sejtek valamit. Lassan kómásan összeraktam a képet. Itt valami ma lesz.

Tusolás, trónolás, tusolás, 10 perces fájások.  A. alszik, nem akarom felébreszteni, nehéz nap áll előttünk. Akkor még nem tudtam, hogy hosszu is lesz. 5 óra környékén A felébred, tényeket közlöm Vele, próbál visszaaludni.

Izgulok, félek. várom, legyünk túl rajta. Fájni fog? Minden rendben lesz? Hogy fog kinézni? Mit fogok Vele csinálni? Jó anya leszek? Rendben lesz minden? Egészséges lesz?

8:10 - Orvosom felhívom. Elmesélem Neki, a fájás gyakoriságokat. Rögtön menjünk kórházba, szülni fogunk. Túlhordás van, ne kockáztassunk. 2 nappal hordtam túl, ha jól emlékszem.

A. indul tusolni. Ekkora Én már kb. vízköves vagyok, így nem tusolok, rendben vagyok, szülésre készen. Testileg. Lelkileg nem igazán. Továbbra is félek. Ülök az ágy szélén, bámulom az okos tv-t. Bárcsak olyan okos lenne, hogy megmondaná nekem mi fog következni. Hiába várom, nem szól hozzám, nem vetíti előre a jövőt. Így inkább zenét hallgatok és könnyeim potyognak. Életünkben egy szakasz lezárul, és kezdődik egy új.

Pityergés, zenehallgatás. Várakozás. Lélekben felkészülés.

A. végzett, pakolni való dolgokat bepakoltuk, indulhatunk.

Autóban semmi fájás. Picit megrémültem, hogy ez csak jósló volt. A fenébe, pedig már egészen ráhangolódtam.

10:00 - Érkezés, autóból ki. Újabb fájások. Áh..de jó! mégis csak szülés.Szülészetig azon gondolkodom mit is mondjak, miután becsengetek. "csókolom jöttem szülni? " Vagy mit? Végül is határozott léptekkel odaléptem a csengőhöz, csengettem, ajtót nyitottak, bekerültem. Fogalmam nincs mit mondhattam, de egy biztos, nem küldtek haza. A-nak kint kellett maradnia. Apacuccot megvásárolta míg Engem bent vizsgáltak. Mint utólag kiderült már vártak, doki telefonált, hogy megyek, míg Ő be nem ér, vizsgáljanak meg. Protokoll vizsgálatok megtörténtek. Zajlottak az események ezek után már. Hol jobban fájtak a dolgok, hol kevésbé. 

11 óra körül: burokrepesztés. Nem fáj, semmi extra. 

Folyamatosan rajtam van a CTG. Szívhang jó, nagyon jó, Lotti ügyes. Már ekkor büszke voltam Rá. 

Aztán dél körül már nem volt annyira őszinte a mosolyom. Egyre gyakoribb fájások, erősödnek, de még mindig nem az igazi." A. " sokat segít, néha idegesít. " Ne szólj hozzám, ne érj hozzám, gyere simogass, nyomkodd a derekam, hozd ide a labdát, vidd innen, maradj csendbe." Aztán Ő hősiesen tűrte, türelmesen, odaadóan. Imádtam. 

A lábam közelébe nem nagyon engedtem, nem szerettem volna, ha lát ezt-azt. Emlékezzen az ott lévő dolgokra, az eredeti állapotában. 

 14 óra körül megkaptam az oxitocint. A fájások nem erősödtek, nem voltak elég gyakoriak. Szerintem azok voltak :) Döntöttek, megkaptam. Beindult a buli. Elküldtek tusolni, szóljak ha nagy wc-zéshez hasonló ingert érzek. Éreztem. A percek lassan teltek, és nagyon nagyon nagyon fájdalmasan. Bár most ahogyan írom a sorokat, csupa -  csupa jó emlék, és azt érzem, hogy ugyan már, nem is fájt. Tanúsítom: az idő mindent megszépít!! 

Gyakorlatilag fél 3-tól a szülési szak elindult. Forgattak, forogtam, borogatást kértem, egy- kettő akadémiai bameg kicsúszott, fogd a lábam, ne fogd, nyisd ki az ablakot, zárd be, fogd a fejem, engedj el, simogass, ne nyúlj hozzám, egy darabig nem szeretnélek látni a lábam közt..stb. stb. stb. így teltek a percek. Kint van a feje, jajj de jó, beszorult egy elefánt a lábam közé, mikor lesz már meg, nem bírom, nagyon fáj, elfáradtam, ne nézz oda, megígérted. 

15:06 - Megszületett!!!! 

Egészséges, felsírt, mindene megvan. KÖSZÖNÖM Istenem

A szülés után volt egy kellemetlenebb háromnegyed óra míg összestoppoltak. Belül repedtem, feltételezem a sürgetett szülés miatt, vérzést alig tudták elállítani. Közben gyönyörködtem a családomban. 

Lottit elvitték a csecsemősek, engem belepakoltak egy tolókocsiba, feltoltak a szobámba, és kezdődött a nagybetűs élet. 

Szabadság

Kedves sorstársaim, anyukák, és akik maguknak érzik az olvasmányaimat!

Tegnap egy fantasztikus csajos estét tartottunk Nálunk. A. céges rendezvényen volt, ami "ott alvással járt" , így gondoltam, picit Én is szabadságra megyek. Áthívtam a csajokat estére. Itt Battán 2 lány van, akivel szívesen találkozok, megosztom Velük ügyes-bajos dolgaim. Az est folyamán beszélgettünk, iszogattunk, jól éreztük Magunkat. Kötetlenül, felszabadultan, boldogan. 

Sok minden terítékre került. Természetesen titoktartási kötelezettségem betartván nem adom ki az este elhangzott dolgokat. Volt kettő téma viszont, ami szerintem sok mindenkit érdekelhet, érinthet. Szabadság, és apukák. Mai írásomban a saját tapasztalatom és érzéseim írnám a szabadság érzéséről.

Miután megszültem rengeteg minden  változott az életemben. Érzéseim, értékrendem, türelmem, testem. Teljes átalakuláson mentem keresztül. A legfájóbb viszont, töredelmesen bevallom : a szabadságom elvesztése, a komfortzónámból való kizökkenésem volt. Az ember azt hinné, hogy a gyerek érkezéséig fel lehet készüli mindenre. Szerintem nem. Fogalmam nem volt arról, hogy ilyen nehéz lesz. Készülhetsz a szülésre, tanfolyamokra, csoportokba, felkészítőkre járhatsz, de senki de senki nem készít fel a legfontosabb dolgokra. A lelkedben lezajló folyamatokra. Olvashatsz ilyen-olyan könyveket, beszélgethetsz tapasztalt anyukákkal, saját édesanyáddal, de a felismerés , hogy erre Én nem számítottam, erre Én nem gondoltam, nem tudtam hogy ilyen nehéz lesz, az akkor jön el, amikor már a baba megvan. Vajmi kevés idő van magad és a kis lelked pátyolgatásával foglalkozni , de kell. Igen is, néha Önzőnek kell lenni ebben a közegben is. 

Ahogy már említettem a legfájóbb pontom a szabadságom volt. Lotti előtt dolgoztam, bevásároltam, főztem, házimunkát csináltam, "soppppppingoltam", moziba jártunk, kávézni, szórakozni.  Mindenem megvolt. Jó volt. Mikor szóba került a gyerek téma kettőnk közt A. mindig mondta, hogy a gyerkő után ezek már nem lesznek, megváltoznak. Tudatában vagyok-e ennek? Válaszom természetesen az volt, hogy peeeeerszeeeee. "Éltem már eleget", eleget szórakoztam, jöhet a gyerek, mert a világon mást már nem szeretnék. NEM BÁNTAM meg, félreértés NE essék, de nem gondoltam bele igazán, mi mindennel jár egy gyerek., a pelenkázáson etetésen, játékon kívül.

A nagy BUMM szülés után jött. Logisztikázni kellett egy kenyérvásárlást is. A kozmetikust, a körmöst és a magam kis kényelmi szolgáltatásiról nem is beszélve. Tudni kell Rólunk, hogy szülői segítséget nem kaptunk. Nem azért, mert nem szerettek volna a nagyszülők segíteni, hanem azért, mert Mi nem akartuk. Másrészt meg 300 km választ el Tőlük.

Nem volt egyszerű a kezdés. A. dolgozott januártól sokat, keveset volt itthon, szabira nem tudott eljönni, csak hitegetett folyamatosan. "Na ennek vége, ezután legalább 3 napot itthon tudok lenni, stb. stb. stb. " Mondanom sem kell nem így volt. Reggel elment, délután leghamarabb 5 után itthon volt. Ahol tudott segített, de.. egy szó mint száz, nagyon nehéz volt, és ezt  a kialakult helyzetet nem mindig megfelelően kezeltem. Egyedül voltam  és féltékeny  A.ra.  Az igazság az is, hogy még most is.  A féltékenység, düh, keserűség, néha szomorúság rám telepedett . (itt finoman megjegyzem, NEM voltam depressziós, mielőtt valaki feleslegesen elkezd összeesküvés elméleteket gyártani és diagnózist állít) Az i-re a pont akkor került fel amikor egy egy céges rendezvény volt, könnyen el tudott menni, vagy elutazott a távoli barátaihoz, szórakozni , ott aludt, másnap érkezett. Nem járt, nem jár sokat el, megadom a szabadságát, mert tudjátok, szüksége van a férfinek szabadságra. Mindig. Keretek közt. Azért annyira jó fej Én sem vagyok  :)

Szóval,mikor már "rendszeresek" voltak ezek a kiruccanások, és a munka meg rengeteg volt neki, fel tudtam volna robbanni. Úgy éreztem nincs meg az egyensúly a család és a munka közt. Hangot is adtam neki. Volt is eredménye nem is. Nem azért voltam féltékeny, mert féltem hogy valami bárcás rácsavarodik (bízom A.ba, de az egészséges féltékenység megvan), hanem azért, mert Ő megteheti gond nélkül, hogy elmegy.Neki nem kell gondoskodnia ezeregymillió dologról mielőtt lelécel. Kötetlenebb. A szabadságára voltam, vagyok féltékeny. Persze sokszor mondja: "menjél nyugodtan, érezd, jól magad, majd el leszünk itthon"..bla bla bla.. amivel nincs is gond.. csak.. :) 

Mostanra, már sokkal könnyebben kezelem a helyzetet. Kevésbé vagyok féltékeny, de nehéz. Nem egyszerű. Hát de mondta valaki hogy egyszerű lesz?

Család

Ma ebéd közben karácsonyi dalokat hallgattunk. Boldog voltam. Gyerek evett, etettem, etethettem, kézzel evett, kanállal próbálkozott.

Aztán egy fél pillanatra összeszorult a szívem. Elbújva gyorsan, letöröltem a könnycseppet az arcomról. Eszembe jutottak a gyökereim. Az Én családom. Szétszóródtunk. Nem működünk egységként. Boldogság, boldogtalanság, félelem, kétség, szomorúság. Hogyan jutottunk idáig? Hogyan veszíti el a gyerek a reményt? Miért? Miért pont Velünk? Haza.. lesz még hazám? Van még hazám?  Tudok-e hazamenni? Lesz e valaha is hová hazamennem? Gyerekem milyen nagyszülői nagypapa mintát fog látni az Én családom részéről? Mindennapok..apró gondok, nagyobb gondok, egyre nagyobb gondok.  így kezdődött. Tűrtek, tűrtünk, ki nem mondott szavak, meg nem bocsájtott dolgok. Távolodás, elhidegülés, el nem fogadás. Meg nem bocsájtás.

Meddig tűrjünk? Van -e jó megoldás? Ki az elszenvedője? Mennyit érzékeljen egy gyerek a vitákból? Váljanak el az utak? A gyerek miatt maradjunk együtt?

A család egy közösség. Hozhatnám a szociológiából jól bevésett definíciót.. de azt gondolom felesleges.

Ha valami javíthatatlan, akkor kell feladni. Próbálni kell helyrehozni. Ha mindkét fél akarja.

Viszonylag jól telt a gyerekkorom. Volt minden benne. Igazi nagy boldogság, szeretet, keserűség, sírás, vágyakozás.

Ha a szülők vitáztak, nagyon rosszul éltem meg. Aztán tinédzserkorban még rosszabbul. Az arcomba tolták nyáron, hogy állandóan csak azon siránkoztam, hogy mennyire rossz nekem, és apám milyen. Belegondoltam. Erre mentek rá az éveim? Nem tudtam fesztelenül csak úgy lenni a barátaimmal? Félnem kellett? Rettegnem? Menekülni akartam? Muszáj volt ezt így megélnünk? Miért kellett így ezt megtapasztalnunk? Miért kellett a húgaimat vigasztalnom? Másképp is alakulhatott volna.. Lehetett volna jobb is. Lehetett volna másabb is.. és ezt a terhet mai napig nem kellene cipelnem. Teher. Most a legnagyobb. Nyom, fojtogat, elnyom, keserűséget okoz.

Az örökös kisebb nagyobb viták, hangoskodások, ilyen - olyan zajok, csapkodások. Képek, rémképek. Mostanában jönnek elő az eltemetett emlékek. Velük kelek, velük fekszek. Nem tudom elengedni. Kérdezem Én: Érdemes a gyerek miatt együtt maradni? Kinek jó az? Meddig kell hinni a másikban?

Inkább csonka családban nőjön fel a gyerek. Legyen vasárnapi apuka,vagy  ha úgy jobb akkor ne is legyen apuka. Adja meg más a férfi mintát. Élje meg máshol a gyerek a közösség, a valahová tartozás élményét. De ne egy belekényszeredett helyzetben legyen, ami rá van erőltetve. Senkinek nem jó.

Rosszul vagyok bizonyos szituációktól. Gyenge lettem, bezárkóztam. Ismét. A már itteni kialakult kapcsolataim kezdenek széthullani. Miattam. Ismét kérdezem: Kell -e a gyerek miatt összetartani egy kapcsolatot? NEM!!

Ha a szíved azt mondja: "Erre!" és az eszed azt mondja: "Arra!" - kövesd a szíved szavát! Menj erre! De tudd, hogy ez a veszedelmesebb út.

http://www.life.hu/sztarszerzok/muller-peter/20141215-muller-peter-heti-utravaloja-batraknak-mert-a-sziv-dontese-fontosabb-mint-az-esz-dontese.html

Egy kép sokat adhat

Szülés után, sok mindent másképp láttam. Leginkább magam. A gyermekágyi depresszió kimaradt, viszont erős testképzavarom lett!!! Amit akkoriban csak sejtettem, néha be is vallottam Magamnak is és másnak is. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, hogy minden megváltozzon. Nagy küzdelem volt, mire elfogadtam magam, megláttam a valóságot a tükörben.

Fotózáson voltunk mikor Lotti fél éves volt, illetve most is. Immáron egy hét múlva egy éves. 

Egy remek visszacsatolás, visszaigazolás volt számomra a fénykép. Tetszett a végeredmény. MOST békéltem meg Önmagammal. Ma már elhiszem, hogy csinos és szép anyuka vagyok. Természetesen a szép az relatív. De átlagosnak átlagos vagyok, és nem látom magam már kövérkés önbizalomhiánnyal küszködő nőnek. Rengeteget küzdöttem. Későbbi írásban leírom a történetem. Sokan vagyunk szerintem. Érdemes és kell ezzel foglalkozni! Szülés után a gyerekről kérdeznek csak. Anyával mi lesz? Ki érdeklődik igazán Rólunk? To be continued..... 

Köszönöm Koscso Orsolyának, aki remek képeket készített Rólunk, és képei által a régi tükörképem kezdem látni!

Igen ez a reklám helye : Manabatta fotóstúdió. Százhalombattán, főtéren egy igényes kis stúdió. Rengeteg, szép kellék, profi fotós cuccok, kedves spontán, lelkiismeretes fotós, baráti árak! Mindenkinek ajánlom! 

https://www.facebook.com/pages/Mannabatta-Fot%C3%B3st%C3%BAdi%C3%B3/618338198213215?fref=ts

Várakozás

27 éves vagyok.  A mostani karácsony más lesz. 

Mindig más miatt vártam eddig az ünnepet. 

Gyerekkorban: természetesen az ajándékokról szólt Nekem a karácsony. Visszagondolva rengeteg pluszt adott amit most utólag látok be. 

Otthonról elköltözve, először vártam, hogy újra mehessek HAZA , éljem át a gyerekkori élményeket. Jó volt újra gyereknek lenni.

Tavalyi advent egészen más, egészen csodás volt. Vártam valamit. Féltem valamitől, izgatott voltam. Vártam vártam, vártam... Érzelmek sokasága csiklandozott, elbűvölt, szárnyakat adott, ami kitépett a minden napokból. Ez jó volt. Rengeteg intenzív érzések voltak bennem. 

90' évek: Levelek sokasága a Jézuskának. Legyen már hamarabb karácsony! Mikor jön a Jézuska? Nem jön 23-án a Jézuska?  Jézuska, Jézuska.. (Ma azt írnám a Jézuskának: Ne legyen hamarabb a karácsony, ne gyere hamarabb, nem  kérek semmit.. csak add vissza a régi családom. )

Apa megvette a fát, belefaragta a talpba, befűtötte a lakást. Olyankor kint a kazánházban zenét hallgatott, tüzet rakott, salakolt, készült. Anya főzött, sütött, figyelt Ránk, néha rendet rakott köztünk, csitított minket. "Legalább most ne veszekedjetek: Karácsony van" :) 

Mi gyerekek: fenyőfát díszítettünk, vitatkoztunk, szerettünk, rajzoltunk, gyógyszeres dobozokat csomagoltunk be , hogy majd az szép dekor lesz a karácsonyfa alatt. Mindeközben mennyből az angyalt, csendes éjt, és karácsonyi dalokat hallgattunk. 

Általában hó volt. Szánkóztunk. A lakásba beérve az otthon melege várt Minket. Minden téren. Karácsonyfa, ételek, a frissen felfűtött lakás illata. Este kántálás a fa körül. Énekeltünk, egymás kezét fogtuk, szerettünk. Ajándékbontás. Öröm. Vacsora. Boldogság, egység. 

Gyerekként ezt vártam már decembertől. 

2010+  évek : A-val miután megismerkedtünk a 2. évben már egymás családjánál töltöttük a karácsonyt. A közös otthonunkban soha nem volt karácsonyfa. Elvesztettem az egység érzését, a várakozás örömét, és mindent ami bennem elevenen élt. (Sajnálom, hogy gyenge voltam és hagytam magam, befolyásolni. Észérvekkel legyőzték a szívem, Ma már ezt nem hagynám. Ha működne az, hogy "ha visszapörgethetném az időt".. na azokat a fa nélkül eltöltött időt másképp csinálnám. NEM hagynám.)

Az adventi idő ekkor sajnos nem volt valami intenzív Nálam. Utazás....szinte erről szólt.

Illatok elhalványodtak, érzések kicsit megkoptak. Az otthoni kántálás már nem volt az igazi. Jó volt, mert mindenki otthon volt, de valami mégis más volt. 

Vártam, hogy menjünk, vártam, hogy fát öltöztessünk.

Már ekkor mi segítettünk főzni, már nem apa vágta a fát a talpba. Más volt minden. különleges volt ugyan, de mástól.

2013 advent: Közös lakás, pocak, karácsony, születés, szülés. 

Milyen lesz? Mikor jön már? Karácsonykor akar világra jönni? Bent leszel Velem A. a szülésnél? Ne legyél bent velem: ANYÁT akarom! 

Szőnyeget kell még venni, még nincs asztalunk, se székünk, a gyerekszoba sincs még berendezve. Miért nem raktad még össze a kiságyat. DE Nekem FONTOS!

Rengeteg pocak simi.. nagy mozgolódások, apapuszik a hasra. CTG-k, orvosi vizsgálatok.

Nagy szívdobbanások.

Izgultam , nagyon izgultam. Féltem, de vártam.

Féltem a szüléstől, féltem attól, hogy meg fogom-e állni a helyem anyaként? Jó társ leszek továbbra is? Hogyan fogom az aranyközéputat megtalálni az anyaságom és a női mivoltom közt? Tudom majd táplálni a gyerekem? Honnan fogom tudni mi a baja? Háztartást tudom -e majd vezetni? Nem fogok elbukni semmi téren? Kívánatos leszek továbbra is? Milyen gyerek lesz? Milyen szülők leszünk?

Hasonló hasonló gondolatok cikáztak bennem.

Próbáltam óriási pocakkal is nőnek maradni, nem elhanyagolt, szétfolyt , eltorzult terhes nő képét mutatni. (akinek nem inge..) Figyeltem arra, hogy általában ápolt megjelenésem legyen. Továbbra is sminkeltem magam.( Nálam mai napig fontos egy egyszerű szép nappali smink. Na mondjuk a smink szó erős: szempillaspirál, szemöldökformázás, enyhe diszkrét rúzs, vagy szájfény. Max ennyi.)

Voltak napok, amikor csinos teletalpú magasabb csini cipőbe tipegtem át a boltba. Na már amennyire egy pocakos nő tipegni tud. Azt hiszem, egy medve járására hasonlíthatott a járásom :) Irigykedtem a csini anyukákra. Erőt adott nekem, hogy ne hagyjam el magam. Természeten voltak iggggen durva csimpis napjaim .. Azt akartam, hogy A. Nőként ne anyaként tekintsen Rám. Sikerült..

Szóval..Nem volt se egyszerű, nem mindig békés. De életem során ennyire még nem vártam a karácsonyt, mint tavaly.

2014: Készülök. Várom a fát, várom az illatokat, izgulok. Tudom, hogy jó szülők vagyunk, hisz a gyerek boldog, kiegyensúlyozott.

Hónapok óta sírok örömömben. Nem szégyenlem, megélem. Mára a szerepek átalakultak. Én lettem az anya, nekem kell megteremteni a gyerekem számára a karácsonyt, a várakozás örömét. Nekünk kell példát mutatni a gyerekünknek. Nekünk kell közösen az otthon melegét megteremteni. Problémákat megbeszélni, szeretni, adni, tanítani,  tanulni, gyerekkorunk emlékeit hagyományait továbbadni. 

Várom. Szeretném, akarom. 

Mit együnk ma?

Minden reggel elég nyűgösen indul. Anyának. Gyereknek abszolút nem. Ez a jobbik eset. Na néha  azért Ő is nyafkásabb, de ez természetes, és ezt a helyén tudom kezelni. Legalább is azt gondolom.

Szóval a reggelünk általában fix napirendi pont. Ami FONTOS!

Reggel apa Lottit kiveszi kiságyából, (feltéve ha a gyerek ébren van, és jelezte, hogy szedjetek már ki innen ) míg munkába nem indul, addig bohóckodnak, játszanak, nagyokat nevetnek. Anya azaz Én, halál kómásan, csapzottan, bedurrant szemekkel, oroszlánbarlang szájjal  :) kikászálódok. ( Véleményem szerint kevés nő ébred frissen üdén, nappali sminkkel, hófehér foggal, kellemes lehelettel, fantasztikus frizurával, és a lehető legkisimultabban. Na ha van ilyen nő: szóljatok Neki, vegye fel Velem a kapcsolatot, és tanítson meg az apró trükkökre..mert Nekem ez eddig még nem megy ) Miután magamhoz tértem, szétpuszilgattam a családom, egy kávét lefőzök, A-tól elköszöntünk, kezdődhet a nap.

Mit együnk? Mit adjak a gyereknek reggelire? Szokásos apró "gondok" minden nap. Aztán ha túljutottam az első akadályon gondolkodhatok rögtön , mit főzzek ebédre?

Általában főzni szoktam. (Bár most "spórolunk", így rendeltem egész hétre menüt.A spórolás elvi okokból kezdődött. Illetve ha több marad hónap végén, az nem is olyan rossz. Egyszer majd a spórolós trükkjeim is leírom, mert működik.. és nem nélkülözünk. )

Néha úgy érzem, hogy az egész napunk, csak az evésről szól. Reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora. Ötlettelen vagyok sokszor. De eddig sikerült feltalálnom magam mindig. Kivéve amikor nem  :) . Hál Istennek, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Lotti mindent szeret, semmire nem allergiás, darabos ételeket eszik, pépeset max. 2 hétig evett. Lustaságomnak és következetességemnek köszönhetően, úgy érzem sikerült nagyon jól kialakítanunk az étkezéssel kapcsolatos dolgokat. Törekszem arra, hogy egészséges és minőségi ételeket rakjak az asztalra. Itt biztosan kapnék ismeretlenektől ismerősöktől olyan hozzászólást, ha van miből..akkor persze könnyű. Kevesebb pénzből is tudunk egészségesen, minőségibb ételeket az asztalra rakni, csak jó ötletekre van szükség, és az elkeseredettséget, kilátástalanságot a kukába ki kell dobni. Ha az ember jó periódusban van, megvan a lelki békéje, nem ideges, feszült, akkor minden sokkal könnyebben megy. Azt gondolom, ha ki vagyunk magunkkal békülve, egyszerűbb az élet. Saját tapasztalat. Egy másik posztban majd erről is írok.

Tehát ételekről: 

Naponta 2-4 alkalommal gabonapépet, teljes kiőrlésű kenyeret, muffint, kekszet, rizset kapjon a gyerkő.Az adagok általában a felnőtt adagjának a negyede. Na Nálunk ez nem működik, majdhogynem teljes adagot eszik, de érzitek, tudjátok, hogy a gyerek mennyit eszik. Legyen minden nap zöldség és gyümölcs is. Általában Én ezt tízóraira és uzsira szervírozom Lottinak. Anyatej vagy tápszer mellett, szerintem a joghurt, sajt túró , krémtúró is szóba jöhet. Reggelire és vacsira szoktam bedobni ezeket az ételeket. 

Sokáig  nem is reggeliztem, de a gyerek megváltoztatott. Most már ugyan az a reggelink IS.

Az önálló étkezés fontos a fejlődés szempontjából is . Érzékelés, tapintás. Kézzel meg tudja fogni, meg tudja tapintani, érzékelni tud: hideg, meleg, ragacsos, szilárd, lágyabb. Természetesen az önállóság felé is egy kis apró lépcső. Sikerélményük lesz. Szívesebben fognak leülni az asztalhoz, ha segítjük Őket. Hagyjuk, hogy bontakozzanak ki, hagyjuk, hogy önállóan egyenek. Csillogjon - villogjon minden vagy a gyerek szemében látni a sikerélményt? Látni azt hogy szívesen eszik, jó ízűen eszik.. szerintem ez egy szülőnek felbecsülhetetlen!!Nem fognak elzárkózni az ételek elől!  Nem baj, ha piszkos és mocskos lesz az egész étkező rész!! Mi a fontosabb? A tisztaság vagy a gyerekem?  

Szóval és írással: pár reggeli ötlet (holnap folytatom, ma már hulla vagyok)

• virsli (héjától megtisztítva)
• kenyerek: vajas, kenőmájas, lekváros, felvágottal, körözöttel..stb
• Szalonna, kolbász (viccen kívül: gyerek imádja) 

1. Sajtkrémes ananászos csirke szendó: 

• kb 1 evőkanál krémsajt, 
• ananász ( friss gyümiből, v konzerv ) pürésítve kb 1 e.k legyen
• kennyér (ízléseknek szokásoknak megfelelően)

Villával sajtkrémet összetörjük, hozzáadjuk az ananászpürét, majd a kenyérre kenjük. 

Tartalma: 93,4 kalória. 5,7 g teljes zsír, 2,9 g telített zsír, 16 mg koleszterin, 127,9 mg NA, 8,8 g szénhidrát, 1,2 g élelmi rost, 2,2 g fehérje, 25,7 mg  CA, 0,4 mg FE, 185,6 IU A-vitamin, 3,1 mg C-vitamin

  

       Tojásrántotta Virslivel: 

• olivaolaj
• virsli
• tojás

Remélem mindenki tudja, így ne haragudjatok de nem írom le. 

Tartalma: 151 kalória, 10,8 g teljes zsír, 3,1 g telített zsír, 242,5 mg koleszterin, 280 mg NA, 1,5 g szénhidrát, 0 g élelmi rost, 12 g fehérje, 20 mg CA, 0,7 mg FE, 300 IU A-vitamin

      Vaníliás tejberizs:  (Én még vízzel készítettem, mostanában már tejjel)

• tej
• nyers rizs (ízlés kérdése, melyik formájú)
• cukor (itt is mindenki saját döntése, hogy cukrozza e vagy sem. )
• fahéj, vanília, mazsola

Kis fazékba a tejet(vizet) , rizst, cukrot, fahéjat, forraljuk fel. Majd, alacsony lángon, fedő nélkül, időnként kavargatva, addig főzzük, míg a rizs puha krémes nem lesz. Majd tegyük bele a vanília kivonatot. Vegyük le a tűzről, a darabokra vágott mazsolát adjuk hozzá. Fedő alatt kb még 10 percig hagyjuk puhulni. 

     Gyümölcsös túró:

• banán, alma, körte, idénygyümölcsök.. ízlés szerint
• túró

Gyümölcsöt , túrót villával összetörni, majd összekeverni. FINI :)

      Zabkása: (na ez az amit vízzel csinálok, mostanság tejjel, és roppant variálható, kiadós)

• Zabpehely (apró szemű)
• pici só
• víz, tej

Én a rizshez hasonlóan készítem. Egy adag zab, másfél, dupla víz, tej..ki hogyan készíti. Nálunk a mérce a kávéscsésze. De ahány ház annyi szokás. Zabot sózom, vízzel felöntöm, és gyakorlatilag megfőzöm. Mikróban ha csinálom, akkor fél percenként kiveszem, megkevergetem. Ha tűzhelyen, akkor folyamatosan keverem, közepes lángon, vagy nálam kb 5-6 fokozaton. Mikor puha, krémes, akkor készen van . Én nem szoktam cukrozni. Ha kevésbé édes, akkor lekvárral keverem össze. Szoktam gyümölcsöket darabolni bele, attól függ mi van itthon. 

Magamnak mézzel, dióval csinálom. Gyümölcsöket is teszek hozzá. Szeretem, szeretjük.

Most kb ennyi jutott eszembe. Remélem tudtam segíteni. De most fáradt vagyok, holnap folytatom. 

Forrás: (1-2 receptnél, elején használtam) : Karin Knight- Tina Ruggiero: Babakonyha A világ legjobb receptjei

Lányból-Nő-Nőből-Anya

2013. április 1. - Megfogan szerelmünk gyümölcse. Stílusosan, bolondok napján. Hát ekkor kezdődött igazán a Mi életünk. :) 

Lányból nő, nőből anya.. hol és mikor vannak a határok életünk szakaszai között? Ki mondja meg nekünk, milyen szerepet kell felvennünk? Szükségünk van arra, hogy bárki megmondja nekünk, mit hogyan csináljunk? Mikor hogyan viselkedjünk ,cselekedjünk? Mennyire befolyásolja az "újdonsült" anyukát a környezete, családja? Ez pozitív vagy negatív? Hallgassak-e a nagyokra, tapasztaltakra? .... és még rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem az első trimeszter alatt. 

Félelmeim voltak: mennyire maradok nő? Hogyan fog megváltozni a testem? Hogyan fog rá reagálni a párom? Mennyire fogok elsárkányosodni? Mennyire leszek tipikus H.P. ? 

Mikor már álmodoztam a gyerekről, beszélgettünk róla, estéket szántam arra, hogy egy álomvilágot képzeltem magamnak, és néha-néha el is hittem, hogy ez így lesz. Gyakorlatilag a 8. hétig erről meg voltam győződve. Aztán jött a fekete leves. Lassan-lassan szertefoszlott a rózsaszín köd, kezdtem a realitások talaján lépegetni. Voltak mélypontjaim, nagyon mélypontjaim, még mélyebb pontjaim, és jobb napjaim. 

Az áldott állapot nekem terhességbe ment át. Reggeli rosszullétek, napközbeni rosszullétek, esti rosszullétek. Hányás, hányás, hányás, hányás, még több hányás. Ekkor már tudtam, hogy ez nem az amit elképzeltem magamnak. Kórházba kerültem többször, rengeteget sajnáltam magam. Hol többet, hol kevesebbet. Mindeközben nem gondoltam a páromra. Önző voltam. 

Nem viselkedtem nőként, de leginkább megszűntem társként funkcionálni. Pedig azokban az időkben igen nagy szüksége lett volna Rám A.-nak. Új munkahely, új élet kezdete, új szerepek gyakorlása. Neki talán még nagyobb szüksége lett volna Rám, mint fordítva. Mindezek ellenére, naponta csinálta a reggelit, "fogta a hajam" a nehezebb percekben, támogatott lelkileg, végezte a munkahelyén a munkáját, beilleszkedett egy új környezetbe , és soha de soha nem tette szóvá, hogy milyen vagyok. Nehéz időszak volt ez mindkettőnk számára. Erőt adott nekem. Nagyon sokat. Akkor még szerelmesebb lettem, és tudtam, hogy a lehető legjobb dolog fog velünk történni, és A.-nál jobb apát társat még álmodni sem tudtam volna. 

A sok kórházi negatív tapasztalat, az egyre szűnő rosszullétek után, kezdtem "régi fényemben pompázni". Már amennyire egy kismama tud. 

Foglalkoztam A.-val. Nő voltam mellette újra. Főztem, házimunkát csináltam, költözéssel kapcsolatos ügyeket intéztem, végül de nem utolsó sorban Nő voltam..este is. ;-)

Utólag amit másképp csinálnék: Nem hagynám el sok esetben magam.Foglalkoznék magammal. Sokkal, de sokkal többet törődnék A.-val. 

Foglalkozz magaddal, bármennyire is önzőnek hangzik. Két hányas közt fésülködj meg, az esetleges kellemetlen szagokat irtsd ki a kis pofázmányodból. :) Bármennyire meghökkentő, Nálam ezek is kimaradtak :) Amikor picit érzed magadban az erőt: a férfinek add meg ami "jár" :) 

Azt szokták mondani, hogy a nők anyaságra születtek, belénk van kódolva a törődés, az ápolás..a szeretet, a szerelem a gyengédség . Mindenki a terhesség alatt a kismama felől érdeklődik. És mi van az apukákkal? Őket ki hallgatja meg? Ők kinek beszélnek a gondolataikról , érzéseikről? Hogyan vészelik át a nehéz időszakokat? Te, Ti , Mi, mint Nők, hogyan támogatjuk Őket? Milyen női praktikákat vetünk be? 

Keresem azokat az apukákat, akik vállalják saját sztorijukat, akik fel merik vállalni ezzel a témával kapcsolatos érzéseiket, véleményeiket. !!!! Tanuljunk egymástól, tanuljunk Tőlük!! 

Karácsonyi készülődés gyerekkel

A tavalyi karácsonyunk szupi volt.

 A: mert megszületett Lotti

 B: mert karácsonyi ajándékra közel, s távol nem kellett gondolni.

Mostani karácsony más. Jelképes cuki  dolgokat azért csak kell készíteni. Gyerekkel. Ráadásul  :)

A napokban só liszt gyurmáztunk, addig a pontig, míg a gyerkő el nem kezdte enni. Szuper karácsonyi ötlet lehet nagyszülőknek. Rengeteg formát, figurát lehet készíteni, karácsonyfadíszt, ajtódíszt..stb stb stb.

A mi sólisztgyurma receptünk:

• 100 g liszt
• 100 g apró szemű só
• 65 ml víz
• 1 evőkanál étolaj (egyébként ez bármilyen olaj lehet) 

A hozzávalókat összegyúrtam. Fél órára a hűtőbe tettem pihenni. Azt gondolom, hogy fél óra után a hőmérséklete miatt könnyebb vele dolgozni.

 Miután fél órát pihent, kivettem és elkezdődött a játék.  A gyerek nagyon élvezte. Fogta, nézte, szaglászta. Tetszett neki, hogy puha, bele tudja a kis ujjait mélyeszteni. Aztán miután megvizsgálta alaposan, elkezdte enni. Hagytam, hogy megkóstolja. Nem vagyok híve annak, hogy tiltsunk meg mindent a gyereknek. Igen is szüksége van arra, hogy mindent saját maga tapasztaljon meg. Természetesen terelni lehet a gyereket, de ne irányítsuk feltétlen. Na persze az sem jó, mikor a gyerek ránő a szülő fejére. Irányít,  akaratos. Hú de sokat tudnék e témában írni. Hisztiről, hogyan kezeljük, mit engedjünk a gyereknek, mit ne.. stb. Jelezzétek, ha kíváncsiak vagytok rá !!! 

Szóval  miután Lotti megnézte, formázni kezdtünk. Szokásos kézlenyomat, szívecske amibe az ujjlenyomatát örökítettük meg. Lett egy katicabogár, egy névtáblaszerűség, és egy nagyon home made angyalka. A gyerek élvezte, százszor szétszedte, belenyúlt, Én százegyszer összeraktam.

Mikor a végéhez közeledtünk, 100 fokra előmelegítettem a sütőt. Miután kész voltak a formák, 30 percre beraktam a sütőbe. Fél óra elteltével, 150 fokra növeltem a hőt, és egy órán keresztül gyakorlatilag száradtak a formák. Természetesen a száradási idő függ a mennyiségtől is. Ha valaki duplázni fog akkor a magasabb hőmérsékleten tovább süssön. 

A formák állnák, és várják hogy fessem be őket. :)

A gyurmázás fejlesztő hátasairól röviden:

• Erősíti az ujjakat, kéz izmait. Ez a későbbiekben lesz fontos az írásnál. 
• Finommotorikai képességeket elősegíti . 
• Feljelszti a megfigyelő készséget. A kézügyességet.
• Elősegíti a gyereket abban, hogy térben is tudjon "alkotni"
• Szem kéz koordinációjára remek gyakorlat (szerintem)
• Kreatívitását fejleszti 

Ez csak pár gondolat. De, hasznos. :) 

Fiú-Lány-Férfi-Nő-Apa-Anya

2010.08.25. Budapest, Nyugati pályaudvar, középső kék oszlop. Kb. 19:00 . Személyes találkozás a FIÚval. 

2010. nyarán hirtelen ötlettől vezérelve csajok és pasik oldalra regisztráltam. NEM bántam meg. Természetesen voltak csalódások.. na jó, nem, nem voltak csalódások :) Gyakorlatilag élveztem a helyzetet, hogy egy társkeresőn vagyok, kötetlenül beszélgethetek, és izgalmas dolognak találtam. Találkozni A-n kívül ha jól emlékszem talán 1-2 fiúval találkoztam. Naponta csekkoltam a csp-t, pókolgattam, levelekre válaszolgattam, "cseteltem", válogattam, nevettem, érdeklődtem. Aztán a sok fiú közül, egy , minden nap tolt egy pókot. Előző kereséseim alapján, már láttam a profilját, de tovább léptem, helyes volt.. de a profilja alapján nem tartottam érdekesnek. Tehát, ez a fiú, kitartóan "pókolgatott", stílusosan "pókkal" válaszoltam mindaddig, míg kifogytam a frappáns ötletekből. Írtam egy nagyon gyors rövid levelet : bocsi, de erre már nem tudok mit "pókolni".  Számomra ez annyit jelentett, hogy aranyos vagy, cuki vagy, helyes vagy, de tipli. Válaszolt, én válaszoltam, Ő ismét válaszolt, én szintén visszaírtam. Eleinte terhes volt az érdeklődése (ekkor volt 2 fiú elérhető közelségben akik jobban érdekeltek, így ezért A. iránt semmi de semmi érdeklődést nem tanúsítottam, nem is akartam) Ahogy egyre több levélváltás történt köztünk, érdekelt a fiú. alig vártam egy idő után, hogy reggel felkeljek és megnézzem a leveleim. Munka előtt ha nem beszéltem Vele, alig vártam, hogy érjek haza, és valami kontakt legyen. Érdekes volt, humoros, továbbra is helyes. ;-) Nevettünk sokat, egy hullámhosszon voltunk.. (ahogy a nagyok szokták mondani) Akkoriban azzal vicceltünk, ez már szerelem. Pedig akkor még nagyon de nagyon nem volt az. Szóval minden ami Nekem kellett az A-ba megvolt. Szórakozás, flört. Lélekmelegítő volt. Lényeg a lényeg, pár hónap online társalgás után, találkozás. Aznap esett az eső, fáradt is voltam,  (akkor költöztem fel Bp-re) nyűgös is, és még a sz.r is ízetlen volt. MÁSODIK alkalommal, A. volt az "erőszakos", hogy mennyire jó lesz, nem is esik annyira az eső, és különben is, ne nyávogjak már. Induljak, Nyugatinál vár. Szupi. Világos farmer fel, fehér atléta, tornacsukába be és indultam. Utólag visszagondolva elég puritán egy randi szett :) Ráadásul a sminkem egy szempillaspirálba ki is merült. Nagy találkozás, puszi puszi.. hűdejajjdejó.. Finoman megjegyezte, hogy eléggé sokáig tartott míg rábeszélt a randira. Különösebben nem hatott meg. Éjszaka eltelt. Táncoltunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Jó volt. 27-én újra randi, vasárnapra esett. Szolidabb, de jó volt, nagyon jó volt. Aztán szerdán randi, pénteken, vasárnap, kedden, szerdán, pénteken, szombaton, vasárnap. Egyre többet, még többet, többet akartunk egymástól, egymásból. Támaszai lettünk lassan de biztosan egymásnak. Működött minden. Változtam , változtatott. Pozitív irányba. 

2011. február. A. külföldi misszióba indul fél évre. Kitartunk egymás mellett. Megpróbáljuk. Akkor már félig kimondva de szerelmesek voltunk. Mint utólag kiderült: Nagyon. Nehezen teltek a napok. A. kint töltött napjait, hogy megkönnyebbítsem, és ne feledjen engem, egy füzetet teleírtam. Minden nap, csak egy részt olvashatott. A szívem egy darabját odaadtam Neki. Elvitte, kivitte, megtartotta, vigyázott Rá. 

Szeptember 15-én végleg hazajött. Én vártam, Nála töltöttem az első napokat, a heteket, hónapokat. Férfi lett, én Nő lettem. Megváltozott a kapcsolatunk. Valami más lett. Éltünk, szerettünk, szerelmesek, boldogok voltunk. Olyan természetesen zajlott minden. Mintha ezer éve ezt csináltuk volna. Észrevétlenül, de csiszolódtunk. Egymáshoz. Én élveztem, hogy gatyát moshatok, gondoskodhatok, főzhetek, takaríthatok, dolgozhatok, szerethetek, alakíthatok. A-t csendesíthetem, értékekre taníthatom. Tetszett azt, hogy tanulhattam Tőle. Eszméletlen milyen reálisan látja, látta a dolgokat. Lexikális tudásom fejlődött mellette, érdekesen mesélt dolgokat, élveztem minden percet mellette. Megtanultam a mértékletességet, a türelmet, már nem voltam olyan hirtelen. Megnyugodtam, megnyugodtunk. 

2013. 03.06. Lánykérés: IGEN IGEN IGEN. Nem volt nagy sírás, semmi  brazil, vagy spanyol szappanopera jelenet. 

2013.04.01. Szerelem.

2013.12.25. Kiss Lotti Szülővé tett minket. A férfiből -apa, nőből - anya. Ekkor igazából még csak "névlegesen" voltunk apa-anya. Fogalmunk nem volt arról, hogy mi is következik. Sejtettük, de nem tudtuk. (bár a tizenvalahanyadik óra vajúdás után, gondoltam hogy ez nem lesz vicc.. se a szülés, se az az után következő dolgok ) 

A kórházba A. jött értünk. Hazafelé az úton feltűnően óvatosan vezetett. Otthon rendet rakott hazaérkezésünk előtt (na azért ne olvadjatok.. a maga módján.. el volt mosogatva, és fel volt porszívózva), várt minket. Várta a kislányát. Csodálta, puszilgatta, hálálkodott. Fürdette.. szerelmesen. Óvatosan. Vigyázott Rá. Puszilgatta. Öltöztette. Nekem segített, büszke volt Rám, Én büszke voltam Rá . Munkából sietett haza. 

Aggódik, gondoskodik, nevel, szeret. 

A fiú megnevettetett, a Férfi mértékletességre, türelemre tanított, az Apa gondoskodik, szeret, eltart. A családjáért él, és a családja érte. Ez az élet rendje.

Szóval lassan, de biztosan kisebb nagyobb változások árán, de fiúból apa, lányból anya lett. 

AnyaGyár

Miért pont ez? Miért pont most? Miért? Kinek? Minek? Jó lesz ez? Kell-e ez Nekem? Miért? Miért ? Mit fognak hozzá szólni? Tetszeni  fog-e bárkinek? Jobb lesz ettől a blogtól Nekem? Adni fog valami pluszt? Vagy csak nevetség tárgya leszek?

Ilyen kérdések cikáznak a fejemben mikor írok. 

Ki is vagyok? 

Fazekas Lívia, 27  éves és ANYA. Anya,nő,társ,testvér, gyermek,barát,haver. Hivatásom szerint csecsemő és kisgyermeknevelő-gondozó.

Sokat foglalkoztatott mostanában a blog gondolata. Vannak napok, időszakok, mikor azt érzem, hogy írni akarok, írni, írni és írni. Aztán rendszerint vagy lustaság miatt, vagy bátortalanság miatt hanyagolom ezt a gondolatot . Ma viszont megszületett végre az elhatározás. Szokásos napi rutin, a közel egy éves gyerekkel. Gyerek sír, én üres tekintettel értetlen arccal bámulom. Nem értem mit akar, miért sír. Azt érzem, hogy hiszti. Valahogyan meg akarom szüntetni ezt az állapotot. Helyzet megoldva, gyerek nem sír, Én picit megnyugodok. 

Lotti játszik, házi teendők elvégezve. Gondolkodok. Hasznosnak akarom érezni magam. Segíteni, meghallgatni, tanácsokat adni, kapni.  Néha úgy érzem, a külvilágtól el vagyok zárva( kapcsolataim még mindig gyengék az új lakhelyünkön). Ezért: internet, blog. Kiváló csatorna lehet, hogy sokakkal vegyem fel a kapcsolatot. Nyíljon picit a világ. 

Szóval itt járok, itt írok, és már is könnyebb a lelkemnek. Átlagos fiatal anyuka vagyok, rengeteg kétséggel, érzéssel, indulattal, örömmel, boldogsággal, szeretettel, szerelemmel, elégedetlenséggel, kritikával.

IZGULOK! Fog-e ez működni, el fog-e indulni? Hasznos lesz ez?  Tudok-e segíteni vele másoknak? Tudnak-e mások segíteni Nekem? 

Szakmaiság vs. józanság, Anya vs. Nő.