AnyaGyár

Miért pont ez? Miért pont most? Miért? Kinek? Minek? Jó lesz ez? Kell-e ez Nekem? Miért? Miért ? Mit fognak hozzá szólni? Tetszeni  fog-e bárkinek? Jobb lesz ettől a blogtól Nekem? Adni fog valami pluszt? Vagy csak nevetség tárgya leszek?

Ilyen kérdések cikáznak a fejemben mikor írok. 

Ki is vagyok? 

Fazekas Lívia, 27  éves és ANYA. Anya,nő,társ,testvér, gyermek,barát,haver. Hivatásom szerint csecsemő és kisgyermeknevelő-gondozó.

Sokat foglalkoztatott mostanában a blog gondolata. Vannak napok, időszakok, mikor azt érzem, hogy írni akarok, írni, írni és írni. Aztán rendszerint vagy lustaság miatt, vagy bátortalanság miatt hanyagolom ezt a gondolatot . Ma viszont megszületett végre az elhatározás. Szokásos napi rutin, a közel egy éves gyerekkel. Gyerek sír, én üres tekintettel értetlen arccal bámulom. Nem értem mit akar, miért sír. Azt érzem, hogy hiszti. Valahogyan meg akarom szüntetni ezt az állapotot. Helyzet megoldva, gyerek nem sír, Én picit megnyugodok. 

Lotti játszik, házi teendők elvégezve. Gondolkodok. Hasznosnak akarom érezni magam. Segíteni, meghallgatni, tanácsokat adni, kapni.  Néha úgy érzem, a külvilágtól el vagyok zárva( kapcsolataim még mindig gyengék az új lakhelyünkön). Ezért: internet, blog. Kiváló csatorna lehet, hogy sokakkal vegyem fel a kapcsolatot. Nyíljon picit a világ. 

Szóval itt járok, itt írok, és már is könnyebb a lelkemnek. Átlagos fiatal anyuka vagyok, rengeteg kétséggel, érzéssel, indulattal, örömmel, boldogsággal, szeretettel, szerelemmel, elégedetlenséggel, kritikával.

IZGULOK! Fog-e ez működni, el fog-e indulni? Hasznos lesz ez?  Tudok-e segíteni vele másoknak? Tudnak-e mások segíteni Nekem? 

Szakmaiság vs. józanság, Anya vs. Nő.