Amikor anyaként gyermek vagy

Annyira természetes dolognak veszünk sokszor mindent. Pedig hálásnak kellene lennünk. Mindenért.

Elsősorban a szüleinkért.

Anya!

Ugyan Te nem tudsz Róla, hogy Neked írok, de ez így jól van. Remélem egyik nehezebb percben jut el az írásom Hozzád, és az összes fájdalmad megszűnik, míg olvasol a levelem által Engem. 

Először is: Köszönöm Neked, a legfontosabb dolgot az életben, az ÉLETEM,

Hálával tartozom Neked azért, mert gondolkodás nélkül felajánlottad az életed, a tested, a karriered és mindened, azért, hogy a világra hozz és felnevelj. 

Köszönöm Neked a gondoskodást, a féltést, az önzetlen szeretetet. 

Köszönöm azt, hogy mindig a jó út felé terelgettél, még ha nem is tetszett sokszor Nekem. 

Köszönöm az apró büntiket, az anyai "pofonokat". 

Köszönöm, hogy ha rosszat is csináltam kiálltál mellettem, és önzetlenül szerettél megbocsájtottál. 

Miért is írok most?

Azért, mert ugyan elszálltak az évek, de soha nem gondolkodtam azon, hogy öregszel. Te is Én is. 

Most eljött az Én időm, hogy mindent visszaadjak, támogassalak, óvjalak, védjelek, terelgesselek, és ne vegyem annyira természetesnek, hogy vagy Nekem. 

ígérem, minden erőmmel míg élek azon leszek, hogy megkönnyítsem életed. Mindig minden helyzetben ott leszek Veled, ahogyan eddig is tettem. Jobban vigyázok a szavaimra, cselekedeteimre, hogy azokkal még véletlenül se bántsalak meg. Minden egyes találkozásunkat még jobban meg fogok becsülni, hiszen olyan rövid az élet, és nem vehetem könnyelműen a találkozásainkat. Törekszem arra, hogy a napjaid jobbá tegyem, még akkor is, ha nem lehetünk minden percben együtt. 

Soha nem voltál terhünkre, és soha nem is leszel. Kérlek engedd, hogy ezután erőnkön felül melletted legyünk.

Önzetlen szeretettel : lányod.

Kedves olvasó!

Legyetek hálásak. Ne haragudjatok, szeressetek. Ne fecséreljétek el a szép pillanatokat. 

Amikor egy kávét sem tudsz nyugodtan meginni....

Az éjszakánk jól telt, nem panaszkodom, mert jó alvó "L" , most már ritkán ébred egyszer, általában végig alussza az éjszakát. Viszont a reggelek változóak. Általában nyűgös, és azt szeretné, ha minden úgy történne ahogyan elképzelte.Az ősellenség természetesen ilyenkor Én vagyok. Szeretem nagyon, de nem engedhetem meg magamnak, illetve neki sem azt a luxust, hogy aszerint éljük az életünk ahogyan Ő elképzelte. Gondoljunk csak bele mekkora őskáosz lenne abból. A gyermek alárendeltje a szülő?! Bizonyos helyzetekben igen. Nálunk nem mindig. Nem vagyok vaskalapos, de igen is vannak olyan dolgok, amihez egy 15 és fél hónapos gyerek pici. Szóval a mai reggelünk is a szokásos menetrend szerint zajlott. Reggeli ébredés, bohóckodás, aztán gondoltam egy kávét megiszok, adok magamnak egy 2 perces "Én időt".. gondoltam... nem így volt. rángatott, pizsit húzgálta lábamon, toporzékolt, visított, sírást imitált könny nélkül. Levágtam, hogy hiszti.. Enytyempenytem..jajj de mi a baj? Gyere csináljuk ezt.. nézzük meg azt..játssz evvel, játssz avval.. ölben séta, mit szeretnél, mi kellene, miben tud segíteni anya... és ezeregymillió variáció, mikor is belém hasított, bakker.. a gyerek próbálgatja a határait. Na ehhez Én nem asszisztálok. Elmeséltem Neki, hogy mit is szeretnék..gyerekem..csak egy káááááávééééét.. és kb 2 percet..Letettem, leültem az asztalhoz, és próbáltam "nyugodt" körülmények közt összetenni a fejemben a mai napi programot. Levegőt kifújtam, bárgyún mosolyogtam és arra gondoltam, hogy a férfiaknak igen.... rossz.... dolgoznak stb.. és együtt is szoktam érezni velük.. de banyek... bárcsak Én ülhetnék ma a társalgóban, Én kávézhatnék, Én trécselhetnék, Én nevetgélhetnék könnyedén lazán a munkatársakkal. 

Nem vágyódom nagy dolgokra, mint azelőtt... 

Csak néha-néha egy nyugodt kávéra, egy egyedüli wc-zésre, egy kis csendre, ami nem éjszaka van, egy kis napközbeni punnyadásra, ami nem akkor van amikor a gyerek alszik, mert ugye akkor mint a gép csinálod a házimunkát. 

Szóval bocsi apukák... de nem tudlak ma Titeket megérteni. Hajrá anyukák, ma legyen "Én" időtök. POFÁTLANUL 

smile hangulatjel

Tangle Teezer.. Napi tipp...

Egy ideje elég sok bosszúságot okozott a hajam. Minden hajmosás után katasztrofális volt a fésülködés. Sokszor olyan szinten felidegesített, hogy mint egy őrült toporzékoltam a fürdőszobában. (Hozzáteszem, néha jól jött az őrjöngés, "A'"és "L" is segített abban, hogy hamarabb elérjem azt a bizonyos idegi felfokozottságot, melyet a fésülködés koronázott meg. :) ) 

Szóval kínszenvedés. Bontófésűk hada. Kudarc. 

Múlthéten gyerek este elaludt, "A" szakdogát ír, van időm esténként nézelődni az interneten.  Hugi küldött egy katalógust épp, azt böngészem, mikor a "hajas" résznél megpillantom a Tangle Teezert. Hm... Mintha már hallottam volna róla, régebben olvastam véleményeket innen-onnan, nem sok jót, nagyobb volt a marketing úgy éreztem, na meg szerintem pár éve (1-2) csillagászati áron adták. Legalább is szerintem. 

Na de most újra megnéztem, árgép, hol a legolcsóbb, meg is találtam a megfelelő oldalt, kilencmillionyolszázhuszonhétfajtaféleszínbenvizeshajonszárazhajhozhullámoshoztengerpartrastbstbstb.. Na gyorsan átfutottam, megnéztem, nem mérlegeltem, árat nem néztem (anya lehet leesne az ágyról, ha megtudná, hogy kettő fésűt mennyiért vettem. Mindig arra tanított, hogy gondoljam meg, hogy mire mennyit adok, és felesleges hülyeségekre ne szórjam a pénzt. IGAZA van, de néha , sokszor, többször, :) elfelejtem. Szeretlek anya :) ) Na de visszatérve, miután átfutottam, megrendeltem. 

   A választásom a következő Tangle Teezer típusokra esett: Aqua Splash (bal kép), Compact Styler (jobb kép)

 

Ma meg is érkeztek, csomagolásból kibontottam, első csalódás. Gagyi kis nem tudom mihez hasonlítani. Polcra letettem, és a napom a maga ütemében folytatódott. Azért elárulom titkon vártam az estét, hogy kipróbáljam. :) Valahogyan a mai fürdés-hajmosás hiper-szuper gyors volt, és a fésülködés hosszú percekig tartott. Imádtam. 

Ami mellette szól: Valóban könnyen kifésüli a nagy kócokat, nem kell végre tépnem a hajam, nem okozott idegtépő perceket, nem tép, ami pedig a legjobb, hogy a fésülködéssel, nem jött ki 2-3 marék hajcsomó. Alig pár szál volt a fésűn, kezemmel is átfésültem a hajam és nem hullott a hajam. Szóval nem bánom.

Ami ellene: A gagyi műanyag, semmi bizalmat nem keltő külső. Bár ez a legkevesebb, és ez is csak az én véleményem.

Szóval, hajrá hullámos, göndör hajú lányok, ne sajnáljátok erre a pénzt. Ajánlom mindenkinek :) 

Véletlenek nincsenek

Az utóbbi időben elhanyagoltam az írást. Is. 

Visszagondolva, sok mindent elhanyagoltam, és hagytam hogy behúzzon a fekete mély, ragacsos, fortyogó, bánatos, pesszimista gödrébe az élet. Hagytam. Siránkoztam, sajnáltam magam, rossz kedvem volt, türelmetlen voltam. Barátaimmal, családommal, és a legborzasztóbb, hogy a gyerekemmel. Pedig aztán Ők nem érdemelték meg. 

Milyen is az ember? Kifelé mutattam, hogy minden rendben, boldog vagyok, semmi probléma, élem a "majdhogynem tökéletes anyuka" életet. 

Na nem így volt.

Elhanyagoltak, használtak, kihasználtak, tapostak, nyúztak-húztak, , kérdeztek, válaszokat, megoldást vártak. Válaszoltam, megoldottam, beszélgettem, intézkedtem, segítettem, s mindeközben kimerültem. A lelkem üres lett. Elfáradtam. Ordítani tudtam volna sokszor a magányomban. Senki nem vette észre, hogy mi történik Velem. 

A napok itthon teltek. "A" dolgozott, teljesen a munkába temetkezett, a gyerek  öntudatára ébredt, érdeklődött, sírt, hisztizett, sírt, hisztizett, sírt, hisztizett. 

Aztán jött a nagy BUMM. 

Kimerülten, fáradtan, üres szeretet tankommal a legjobb helyen és időben találkoztam István Atyával.

Keresztelő, majd esküvő ügyben telefonbeszélgetések, misén, hittanon találkozások, jegyesoktatás, gyónás. 

Aki eddig nem tudta volna Rólam, Én hiszek az egy Istenben. Vallásom szerint görög-katolikus vagyok. Nem élek minta keresztény életet, de mindig próbáltam, a jóra törekedni, kisebb-nagyobb sikerekkel. 

Egyre többször megfordultunk a templomban, misére is elmentünk, beszéltem a problémáimról, vágyaimról "A"-nak. Megoldásokat kezdtem keresni, nagyon nagyon lassan kezdett csordogálni a tankba az a bizonyos "benzin" . Csütörtökönként a százhalombattai Szent István templom mindenki számára nyitva áll reggeltől estig. Fogtam Lottit, és bementünk. Zokogtam. Felszakadt bennem valami, ami mai napig nem tudom, mi, de jó volt. Úgy éreztem, hogy abban a percben "könnyebb vagyok" , Valaki figyel Rám, és fontos vagyok. 

Aztán a legjobb lelkész,  pszichológus,  akivel eddig találkoztam. István Atya. Nem volt előítéletes. Nem volt kiakadva, hogy nem gyakorlom a hitem, nem fizetek egyházadót, nem vagyok minta görög-katolikus, nem anyagias, nem előítéletes, természetes, fiatal, modern pap. Meggyőzött, vissza adott valamit, ami hiányzott, és nem tudtam róla. 

Szóval nem biztos hölgyeim, hogy a lelki töltekezést mindig a görbe estétől, az edzéstől, a szolitól, a kirándulástól, a nagy címlapon elénk kínált dolgoktól kapjuk. 

Van amikor egy templom, egy pap és  az Isten a lehető legjobb megoldás arra, hogy újra lelki békére találj. 

U.I. : azért a szoli sem rossz, de nem tartós megoldás sem a léleknek, sem a testnek :)