Várakozás

27 éves vagyok.  A mostani karácsony más lesz. 

Mindig más miatt vártam eddig az ünnepet. 

Gyerekkorban: természetesen az ajándékokról szólt Nekem a karácsony. Visszagondolva rengeteg pluszt adott amit most utólag látok be. 

Otthonról elköltözve, először vártam, hogy újra mehessek HAZA , éljem át a gyerekkori élményeket. Jó volt újra gyereknek lenni.

Tavalyi advent egészen más, egészen csodás volt. Vártam valamit. Féltem valamitől, izgatott voltam. Vártam vártam, vártam... Érzelmek sokasága csiklandozott, elbűvölt, szárnyakat adott, ami kitépett a minden napokból. Ez jó volt. Rengeteg intenzív érzések voltak bennem. 

90' évek: Levelek sokasága a Jézuskának. Legyen már hamarabb karácsony! Mikor jön a Jézuska? Nem jön 23-án a Jézuska?  Jézuska, Jézuska.. (Ma azt írnám a Jézuskának: Ne legyen hamarabb a karácsony, ne gyere hamarabb, nem  kérek semmit.. csak add vissza a régi családom. )

Apa megvette a fát, belefaragta a talpba, befűtötte a lakást. Olyankor kint a kazánházban zenét hallgatott, tüzet rakott, salakolt, készült. Anya főzött, sütött, figyelt Ránk, néha rendet rakott köztünk, csitított minket. "Legalább most ne veszekedjetek: Karácsony van" :) 

Mi gyerekek: fenyőfát díszítettünk, vitatkoztunk, szerettünk, rajzoltunk, gyógyszeres dobozokat csomagoltunk be , hogy majd az szép dekor lesz a karácsonyfa alatt. Mindeközben mennyből az angyalt, csendes éjt, és karácsonyi dalokat hallgattunk. 

Általában hó volt. Szánkóztunk. A lakásba beérve az otthon melege várt Minket. Minden téren. Karácsonyfa, ételek, a frissen felfűtött lakás illata. Este kántálás a fa körül. Énekeltünk, egymás kezét fogtuk, szerettünk. Ajándékbontás. Öröm. Vacsora. Boldogság, egység. 

Gyerekként ezt vártam már decembertől. 

2010+  évek : A-val miután megismerkedtünk a 2. évben már egymás családjánál töltöttük a karácsonyt. A közös otthonunkban soha nem volt karácsonyfa. Elvesztettem az egység érzését, a várakozás örömét, és mindent ami bennem elevenen élt. (Sajnálom, hogy gyenge voltam és hagytam magam, befolyásolni. Észérvekkel legyőzték a szívem, Ma már ezt nem hagynám. Ha működne az, hogy "ha visszapörgethetném az időt".. na azokat a fa nélkül eltöltött időt másképp csinálnám. NEM hagynám.)

Az adventi idő ekkor sajnos nem volt valami intenzív Nálam. Utazás....szinte erről szólt.

Illatok elhalványodtak, érzések kicsit megkoptak. Az otthoni kántálás már nem volt az igazi. Jó volt, mert mindenki otthon volt, de valami mégis más volt. 

Vártam, hogy menjünk, vártam, hogy fát öltöztessünk.

Már ekkor mi segítettünk főzni, már nem apa vágta a fát a talpba. Más volt minden. különleges volt ugyan, de mástól.

2013 advent: Közös lakás, pocak, karácsony, születés, szülés. 

Milyen lesz? Mikor jön már? Karácsonykor akar világra jönni? Bent leszel Velem A. a szülésnél? Ne legyél bent velem: ANYÁT akarom! 

Szőnyeget kell még venni, még nincs asztalunk, se székünk, a gyerekszoba sincs még berendezve. Miért nem raktad még össze a kiságyat. DE Nekem FONTOS!

Rengeteg pocak simi.. nagy mozgolódások, apapuszik a hasra. CTG-k, orvosi vizsgálatok.

Nagy szívdobbanások.

Izgultam , nagyon izgultam. Féltem, de vártam.

Féltem a szüléstől, féltem attól, hogy meg fogom-e állni a helyem anyaként? Jó társ leszek továbbra is? Hogyan fogom az aranyközéputat megtalálni az anyaságom és a női mivoltom közt? Tudom majd táplálni a gyerekem? Honnan fogom tudni mi a baja? Háztartást tudom -e majd vezetni? Nem fogok elbukni semmi téren? Kívánatos leszek továbbra is? Milyen gyerek lesz? Milyen szülők leszünk?

Hasonló hasonló gondolatok cikáztak bennem.

Próbáltam óriási pocakkal is nőnek maradni, nem elhanyagolt, szétfolyt , eltorzult terhes nő képét mutatni. (akinek nem inge..) Figyeltem arra, hogy általában ápolt megjelenésem legyen. Továbbra is sminkeltem magam.( Nálam mai napig fontos egy egyszerű szép nappali smink. Na mondjuk a smink szó erős: szempillaspirál, szemöldökformázás, enyhe diszkrét rúzs, vagy szájfény. Max ennyi.)

Voltak napok, amikor csinos teletalpú magasabb csini cipőbe tipegtem át a boltba. Na már amennyire egy pocakos nő tipegni tud. Azt hiszem, egy medve járására hasonlíthatott a járásom :) Irigykedtem a csini anyukákra. Erőt adott nekem, hogy ne hagyjam el magam. Természeten voltak iggggen durva csimpis napjaim .. Azt akartam, hogy A. Nőként ne anyaként tekintsen Rám. Sikerült..

Szóval..Nem volt se egyszerű, nem mindig békés. De életem során ennyire még nem vártam a karácsonyt, mint tavaly.

2014: Készülök. Várom a fát, várom az illatokat, izgulok. Tudom, hogy jó szülők vagyunk, hisz a gyerek boldog, kiegyensúlyozott.

Hónapok óta sírok örömömben. Nem szégyenlem, megélem. Mára a szerepek átalakultak. Én lettem az anya, nekem kell megteremteni a gyerekem számára a karácsonyt, a várakozás örömét. Nekünk kell példát mutatni a gyerekünknek. Nekünk kell közösen az otthon melegét megteremteni. Problémákat megbeszélni, szeretni, adni, tanítani,  tanulni, gyerekkorunk emlékeit hagyományait továbbadni. 

Várom. Szeretném, akarom.