2010.08.25. Budapest, Nyugati pályaudvar, középső kék oszlop. Kb. 19:00 . Személyes találkozás a FIÚval.
2010. nyarán hirtelen ötlettől vezérelve csajok és pasik oldalra regisztráltam. NEM bántam meg. Természetesen voltak csalódások.. na jó, nem, nem voltak csalódások :) Gyakorlatilag élveztem a helyzetet, hogy egy társkeresőn vagyok, kötetlenül beszélgethetek, és izgalmas dolognak találtam. Találkozni A-n kívül ha jól emlékszem talán 1-2 fiúval találkoztam. Naponta csekkoltam a csp-t, pókolgattam, levelekre válaszolgattam, "cseteltem", válogattam, nevettem, érdeklődtem. Aztán a sok fiú közül, egy , minden nap tolt egy pókot. Előző kereséseim alapján, már láttam a profilját, de tovább léptem, helyes volt.. de a profilja alapján nem tartottam érdekesnek. Tehát, ez a fiú, kitartóan "pókolgatott", stílusosan "pókkal" válaszoltam mindaddig, míg kifogytam a frappáns ötletekből. Írtam egy nagyon gyors rövid levelet : bocsi, de erre már nem tudok mit "pókolni". Számomra ez annyit jelentett, hogy aranyos vagy, cuki vagy, helyes vagy, de tipli. Válaszolt, én válaszoltam, Ő ismét válaszolt, én szintén visszaírtam. Eleinte terhes volt az érdeklődése (ekkor volt 2 fiú elérhető közelségben akik jobban érdekeltek, így ezért A. iránt semmi de semmi érdeklődést nem tanúsítottam, nem is akartam) Ahogy egyre több levélváltás történt köztünk, érdekelt a fiú. alig vártam egy idő után, hogy reggel felkeljek és megnézzem a leveleim. Munka előtt ha nem beszéltem Vele, alig vártam, hogy érjek haza, és valami kontakt legyen. Érdekes volt, humoros, továbbra is helyes. ;-) Nevettünk sokat, egy hullámhosszon voltunk.. (ahogy a nagyok szokták mondani) Akkoriban azzal vicceltünk, ez már szerelem. Pedig akkor még nagyon de nagyon nem volt az. Szóval minden ami Nekem kellett az A-ba megvolt. Szórakozás, flört. Lélekmelegítő volt. Lényeg a lényeg, pár hónap online társalgás után, találkozás. Aznap esett az eső, fáradt is voltam, (akkor költöztem fel Bp-re) nyűgös is, és még a sz.r is ízetlen volt. MÁSODIK alkalommal, A. volt az "erőszakos", hogy mennyire jó lesz, nem is esik annyira az eső, és különben is, ne nyávogjak már. Induljak, Nyugatinál vár. Szupi. Világos farmer fel, fehér atléta, tornacsukába be és indultam. Utólag visszagondolva elég puritán egy randi szett :) Ráadásul a sminkem egy szempillaspirálba ki is merült. Nagy találkozás, puszi puszi.. hűdejajjdejó.. Finoman megjegyezte, hogy eléggé sokáig tartott míg rábeszélt a randira. Különösebben nem hatott meg. Éjszaka eltelt. Táncoltunk, nevettünk, jól éreztük magunkat. Jó volt. 27-én újra randi, vasárnapra esett. Szolidabb, de jó volt, nagyon jó volt. Aztán szerdán randi, pénteken, vasárnap, kedden, szerdán, pénteken, szombaton, vasárnap. Egyre többet, még többet, többet akartunk egymástól, egymásból. Támaszai lettünk lassan de biztosan egymásnak. Működött minden. Változtam , változtatott. Pozitív irányba.
2011. február. A. külföldi misszióba indul fél évre. Kitartunk egymás mellett. Megpróbáljuk. Akkor már félig kimondva de szerelmesek voltunk. Mint utólag kiderült: Nagyon. Nehezen teltek a napok. A. kint töltött napjait, hogy megkönnyebbítsem, és ne feledjen engem, egy füzetet teleírtam. Minden nap, csak egy részt olvashatott. A szívem egy darabját odaadtam Neki. Elvitte, kivitte, megtartotta, vigyázott Rá.
Szeptember 15-én végleg hazajött. Én vártam, Nála töltöttem az első napokat, a heteket, hónapokat. Férfi lett, én Nő lettem. Megváltozott a kapcsolatunk. Valami más lett. Éltünk, szerettünk, szerelmesek, boldogok voltunk. Olyan természetesen zajlott minden. Mintha ezer éve ezt csináltuk volna. Észrevétlenül, de csiszolódtunk. Egymáshoz. Én élveztem, hogy gatyát moshatok, gondoskodhatok, főzhetek, takaríthatok, dolgozhatok, szerethetek, alakíthatok. A-t csendesíthetem, értékekre taníthatom. Tetszett azt, hogy tanulhattam Tőle. Eszméletlen milyen reálisan látja, látta a dolgokat. Lexikális tudásom fejlődött mellette, érdekesen mesélt dolgokat, élveztem minden percet mellette. Megtanultam a mértékletességet, a türelmet, már nem voltam olyan hirtelen. Megnyugodtam, megnyugodtunk.
2013. 03.06. Lánykérés: IGEN IGEN IGEN. Nem volt nagy sírás, semmi brazil, vagy spanyol szappanopera jelenet.
2013.04.01. Szerelem.
2013.12.25. Kiss Lotti Szülővé tett minket. A férfiből -apa, nőből - anya. Ekkor igazából még csak "névlegesen" voltunk apa-anya. Fogalmunk nem volt arról, hogy mi is következik. Sejtettük, de nem tudtuk. (bár a tizenvalahanyadik óra vajúdás után, gondoltam hogy ez nem lesz vicc.. se a szülés, se az az után következő dolgok )
A kórházba A. jött értünk. Hazafelé az úton feltűnően óvatosan vezetett. Otthon rendet rakott hazaérkezésünk előtt (na azért ne olvadjatok.. a maga módján.. el volt mosogatva, és fel volt porszívózva), várt minket. Várta a kislányát. Csodálta, puszilgatta, hálálkodott. Fürdette.. szerelmesen. Óvatosan. Vigyázott Rá. Puszilgatta. Öltöztette. Nekem segített, büszke volt Rám, Én büszke voltam Rá . Munkából sietett haza.
Aggódik, gondoskodik, nevel, szeret.
A fiú megnevettetett, a Férfi mértékletességre, türelemre tanított, az Apa gondoskodik, szeret, eltart. A családjáért él, és a családja érte. Ez az élet rendje.
Szóval lassan, de biztosan kisebb nagyobb változások árán, de fiúból apa, lányból anya lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése