Hogyan fogytam?

Azt gondolom, attól, hogy gyerekem van, nem foghatom Rá a kilóimat! 

Minden talán ezzel a mondattal kezdődött.

Lotti után 83 kg voltam. (86 kilóval mentem szülni). Az új élet után az új testemmel is meg kellett barátkoznom. Néha könnyebb volt, máskor nehezebb. Sokszor nem tudtam elfogadni Önmagam. Aztán ebből következett, hogy önbizalomhiányom lett, az Én képem megváltozott, a tükörben más lányt - nőt láttam. Természetesen a környezetemben mindenki állította, hogy "csini" vagyok, de soha nem fogadtam el. Mosolyogtam , megköszöntem, de szkeptikus voltam. Emlékszem, kb február környékén először voltam a szoliba. Álltam a tükör előtt, bámultam a fehér kissé elhízott testem, hasamon a kis párnácskákat fogdostam, és arra gondoltam, hogy mikor tűnik ez már el?! Én miért nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy szülés után kis idővel már is csinibiniszexicsoki vagyok?  

Lassan, nehezen fogytam. De a testemnek kellett ez az év, hogy normálisan a maga ütemében alakuljon. A terhesség sem pár hétig tartott. 

Közben, próbáltam nem elhanyagolni magam. (Véleményem szerint, a házasságok megromlásának egyik okai közt szerepel az anyuka totális "elanyukásodása". Nemtörődömség, nincs rá időm, így is szeret, stb. stb. NE MÁR!! Mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen!)

Elkezdtem szoliba járni, adtam a megjelenésemre. Na nem azt mondom, hogy éjjel nappal, tökéletes sminkem, frissen belőtt hajam volt, de ápolt voltam, és próbáltam sportosan de csinosan öltözni.

Igyekeztem legalább a szemöldököm rendbe tartani. :) A többi helyről is szorgosan szedegettem az oda nem illő szőrszálakat, magam miatt és A. miatt. Nem akartam ősasszony lenni. 

Fodrászhoz is eljutottam :) Az akkora plusz volt, annyira de annyira jól éreztem Magam utána. Feltöltődtem, picit magabiztosabb lettem. voltak pozitív és negatív megjegyzések.(Vagyok olyan hülye, hogy érdekel mások véleménye, sőt! Az igazság az, hogy nagyon is. Néha úgy érzem, bakker...már megint "kifelé" éltem.) 

Lassan olvadtak a kilók. Semmit nem csináltam szinte, csak babakocsit tologattam. Rengeteget, dombról fel-le. Kilométereket és órákat. Takarítás-főzés-vasalás közben mozogtam, táncoltam, helyben jártam. Gyerekkel az ölemben felüléseket csináltam, guggoltam, együtt tornáztam a babával. 

Étrendemben is változtattam. Kenyeret, pékárut nem ettem, maximum heti egyszer. Nem volt ez nagyon megterhelő, mert egyébként sem rajongok értük. Nem okozott problémát. Szörpöt, cukros üdítőket, elhagytam. Mielőtt a megveszekedett szoptatók  felsírnának és "megköveznének": szoptattam! Erőn felül, a nehézségeim ellenére. De nem győztem meg magam arról, hogy azért zabálok, hogy legyen tejem. Próbáltam egészséges ételeket enni. Semmi trükk, semmi varázslat nem volt benne. Nem voltak nagy drasztikus elvonások. Csupán csak arra figyeltem, hogy mit és mikor eszek. Nem csináltam nagy hókuszpók tisztítókúrát, nem szedtem ördögnyelvet, nem ettem két pofára a "Norbi" kaját. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbáltam ki. De feleslegesnek éreztem rengeteg pénzt kidobni a termékeire.

Az Én titkom a mértékletesség volt, és a józan paraszt ész. Nem vakítottak el a drága termékek amik azt ígérték, hogy hetek alatt rengeteget fogsz fogyni. Bár, sokszor kellett "A" dorgálása: "ne dőlj be mindennek, ne higgy el mindent, gondolkozz már el..stb. " 

Érdekesség: Mikor már nem érdekelt, hogy hogy nézek ki, és nem "kifelé" akartam maximálisan megfelelni, akkor nagyon durván elkezdtem fogyni. 

De ne gondoljátok, hogy néha azért nem esett belém egy tábla csoki, vagy este egy kis chips.  Megettem, jól esett, kielégített, elég volt, nem rendszeresen, de előfordult.

Ma már 67 kg vagyok.

Szóval csajok: Mértékletesség, és ne higgyetek az ördögnyelvnek és a hasonló termékeknek!

UI: Magasságom: 179 cm