Egy gyerek születése sok mindent megváltoztat. Változások mennek végben a nőben és férfiban egyaránt. Gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni a társunkról. Önzőek vagyunk sokszor, hatalmas önsajnálkozásokba bocsátkozunk, és közben fittyet sem hányunk a férfira. Az kattog a fejünkben: Neki mennyivel könnyebb, Ő tud társasági életet élni, megmaradt a szabadsága, alig változott az életében valami. Dolgozik, hazajön, eszik - alszik, és még a testemet is akarja. De hol van az igazság? - kérdezi néha a belső hang.
Belegondoltunk abba, hogy miért dolgozik olyan sokat? Félredobtuk néha - néha az egónkat? Visszagondoltunk a terhesség időszakaira? Gyermekágyi időre? Ki volt Velünk? Ki nyújtott maximális segítséget mindenben? Még ha néha, sokszor, mindig :) nem is úgy éreztük?
Igen, jogos a gondolat a fejedben. Nem minden férfi "minta" férfi, de a maga módján, minden helyzetben ott volt Veled. Még ha Te ezt nem is vetted észre, vagy nem élted meg.
Terhesség elején hormonális változások mennek végbe a nőben, a férfiban viszont nem. Sajnos ez nem mindig tűnik Nekünk fel. Teljesen átalakul az agyunk, aztán testünk. Másképp látjuk a világot, másként éljük meg a dolgokat. Frusztráltabbak vagyunk, hisztisebbek, türelmetlenebbek, fáradékonyabbak. Ugyanakkor a férfi megmarad annak a férfinek, akinek kapcsolatunk hajnalán láttuk. Az idő előrehaladtával a szerelem átalakult, megváltozott, lángol ugyan, de másképp.
Eljön a szülés pillanata, akkor is megállja a helyét. Nem mindenki de a nagy átlag. Megkérdezted Tőle, hogy Ő hogyan élte meg a szülést? Milyen érzések voltak benne? Milyen lelki átalakuláson ment keresztül abban a pár órában? Mennyire volt neki nehéz, vagy éppen könnyű? Azon a kérdéssoron kívül, hogy igaz nem néztél oda? Hogy néztem ki? - bármit is megkérdeztél Tőle?
A kórházba míg az első napokat töltötted a gyerekkel, látogatott.Tejfakasztót megtartotta ( nagy valószínűséggel), kellemetlen illattal, másnaposan, ramaty állapotban, de ott volt. Rengetegszer hallom, hogy már akkor féltékeny a kismama, "még csak most szültem meg és már is bulizik. Itt vagyok vágott sebbel, a kaja pocsék, a csecsemősök bunkók, fáj mindenem, alig van tejem, a gyerek ordít, és már most nincs velem. Később mi lesz? "- igen.. később mi lesz. Mi lesz az apukával? Mi lesz azzal a nővel , mi lesz abból a nőből aki egykoron voltál? Egy mumus, önző, lelakott, hárpia. S a férfi? Megmarad ugyan olyannak. Egy darabig.
Aztán jönnek a szürke hétköznapok. Átalakulsz teljesen. Elsősorban csak a picire koncentrálsz, az Ő szükségleteit elégíted ki teljes mértékben, először. Aztán jön a társ, majd Te. Extrém helyzetekben a sorrend változik. De erről vajmi keveset tudunk. Jobb esetben.
Miután már felőrölt a napi rutin, belefáradtál az "unalmas" napokba, hirtelen elkezd érdekelni az eddig elfelejtet Társ. Első körben hibáztatod, felelősségre vonod, követelményeket állítasz. S nem gondolkodsz. Úgy érzed, Te megteszel mindent a családodért. Ez valóban így van?
Az eltelt időben a férfi keveset változott. Lelki társad volt, pszichológusod, taxisod, bejárónőd , és eltartód.
Azért dolgozik sokáig, hogy mindent megtudjon adni Nektek, Neked. Alapjáraton ez van beléjük kódolva. Eltartani, fenntartani. Azért gürcöl, hogy a jobb minőségű pelenkát, popsitörlőt, ruhát meg tudd venni. El tudj menni, fodrászhoz, kozmetikushoz, vagy sütizni a barátnőiddel. Nem minden esetben jókedvében van bent estig. Hidd el, jobban szeretne otthon lenni. Szeretné megélni a pillanatokat. Szeretné a gyerekét minden percben ölelni, látni, puszilni. Szeretné az első szavakat meghallani, az első lépéseket látni. Jó lenne Téged ölelnie, csókolnia, néznie. De nem teheti.
Azt gondolom, levetkőzhetjük néha az anyatigris szerepet. Érdeklődj iránta, kommunikálj. Dicsérd, mondd el Neki, hogy miért szereted, miért nézel fel Rá. Emlékezzetek együtt a felejthetetlen pillanatokra, nevessetek újra nagyokat. Adj titkos csókokat, öleléseket, simogatásokat. Rejts el a zakójába szerelmes üzeneteket. Biztosítsd arról, hogy szereted.Légy vele kettesben, még ha hulla fáradt is vagy. Készülj minden nap az esti találkozásokra, és örülj minden egyes együtt töltött percnek.
Ne változzunk és nem változik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése