Útkeresés

A gyerek születése után ahogy telik az idő az ember úgy érezheti, hogy egyre "haszontalanabb".

Az elején még kielégített az, hogy eltudom végezni a házimunkát, és emellett a Lottinak is megadtam mindent amire szüksége volt. Mind lelki és testi vonatkozásban. Ahogyan egyre jobban belejöttem a hétköznapi rutinba, kezdtem azt érezni, hogy valami többre vágyódom. Üresek a napjaim, haszontalan vagyok. Nem dolgozok, csak az anyai és "asszonyi" teendőket végzem el. Kezdtem akkor edzésekre járni, angol nyelvtanfolyamra. Jó volt , de egyre telhetetlenebb lettem. Gondolkoztam. Mit és hol rontottam el? Hogyan változtassak? Mivé tudnám (önző módon) jobbá tenni a napjaim?  Félreértés ne essék, nem az volt a probléma, hogy a gyerek nem kötött le, és nem foglalkoztam vele, vagy esetleg a kapcsolatom "A" -val már nem a régi és menekülni szeretnék valami újba, ami által változtathatnék, vagy ami változtatna bármin is. Egyszerűen  nem tudtam kiteljesedni és nem éreztem hogy hasznos tagja lennék a társadalomnak.

Elkezdtem gondolkodni azon, hogy mi lesz x év múlva, ha a gyerek ovis lesz, mit fogok csinálni? Vissza megyek a régi munkahelyemre? Szeretném Én azt csinálni továbbra is? Megéri?  Miután feltettem magamnak a kérdéseket, rájöttem, hogy nem. Akkor mit csinálhatok? Időm van (ha szeretném), fiatal vagyok, továbbtanulni és önmagam fejleszteni mindig lehet és kell is, ha sikeres szeretnék lenni. Attól, hogy családanya vagyok, nem állt meg az életem. Nem kell a gyerekem betenni bölcsődébe, meg tudom oldani a tanulást és mindent. Nem hiszem, hogy ettől rossz anya lennék, hogy ilyen gondolatok kavarogtak/nak bennem. 

Tehát miután letisztultak bennem a gondolatok érzések, erőt vettem magamon és nekivágtam. Újra érettségizek, és jelentkezek a felsőoktatásba. Ismét tanulni fogok. 

Szerintem sokan vagyunk így, akik a gyerek születése után keresik az útjukat. Beismeri- e az anyukák többsége vagy sem, nem tudom. Egy biztos. Nincs olyan hogy jó vagy rossz anya. Senki nem kelthet bennünk azért rossz érzéseket, mert más a véleménye. Nem szégyen az, ha vannak rosszabb napjaink. Nem kell elbújni a világ elől ha mást szeretnénk. Nem kell magunkat rosszul érezni azért, mert nem tudjuk, hogy most mi  is van Velünk és mit is akarunk valójában. Néha önzőnek is kell lennünk. A gyerek akkor lesz kiegyensúlyozott és boldog, ha az anyuka is jól érzi magát a bőrében. Nem kell mindig megfelelni, és a sztereotípiák szerinti anyukaszerepet felvenni. Tőled mikor és ki kérdezi meg, hogy -hogyan is vagy valójában és mit érzel? Mikor érdeklődnek igazán felőled? Mikor érdeklődnek a céljaid felől? 

Ritkán. 

Arra bátorítok mindenkit, hogy ne féljetek az újtól és a változástól. Találd meg Önmagad. Bízz magadban, bízz a családodban. Mindig lesznek, akik a választott utadon támadni fognak, de ne hagyd , hogy megtörjenek. Élj meg minden percet. Éld meg a gyerekkel töltött időt. Figyelj Társadra és Önmagadra. Pihenj, ha tudsz, a házimunka megvár. Fejleszd magad, figyelj. Írd le havi lebontásba a céljaid, és hogy mit értél el . Ha nem sikerült elérni akkor miért? Mit kellene változtatni, hogy legközelebb sikerüljön? 

Célokat, kitartást , bátorságot. :)