Amikor egy kávét sem tudsz nyugodtan meginni....

Az éjszakánk jól telt, nem panaszkodom, mert jó alvó "L" , most már ritkán ébred egyszer, általában végig alussza az éjszakát. Viszont a reggelek változóak. Általában nyűgös, és azt szeretné, ha minden úgy történne ahogyan elképzelte.Az ősellenség természetesen ilyenkor Én vagyok. Szeretem nagyon, de nem engedhetem meg magamnak, illetve neki sem azt a luxust, hogy aszerint éljük az életünk ahogyan Ő elképzelte. Gondoljunk csak bele mekkora őskáosz lenne abból. A gyermek alárendeltje a szülő?! Bizonyos helyzetekben igen. Nálunk nem mindig. Nem vagyok vaskalapos, de igen is vannak olyan dolgok, amihez egy 15 és fél hónapos gyerek pici. Szóval a mai reggelünk is a szokásos menetrend szerint zajlott. Reggeli ébredés, bohóckodás, aztán gondoltam egy kávét megiszok, adok magamnak egy 2 perces "Én időt".. gondoltam... nem így volt. rángatott, pizsit húzgálta lábamon, toporzékolt, visított, sírást imitált könny nélkül. Levágtam, hogy hiszti.. Enytyempenytem..jajj de mi a baj? Gyere csináljuk ezt.. nézzük meg azt..játssz evvel, játssz avval.. ölben séta, mit szeretnél, mi kellene, miben tud segíteni anya... és ezeregymillió variáció, mikor is belém hasított, bakker.. a gyerek próbálgatja a határait. Na ehhez Én nem asszisztálok. Elmeséltem Neki, hogy mit is szeretnék..gyerekem..csak egy káááááávééééét.. és kb 2 percet..Letettem, leültem az asztalhoz, és próbáltam "nyugodt" körülmények közt összetenni a fejemben a mai napi programot. Levegőt kifújtam, bárgyún mosolyogtam és arra gondoltam, hogy a férfiaknak igen.... rossz.... dolgoznak stb.. és együtt is szoktam érezni velük.. de banyek... bárcsak Én ülhetnék ma a társalgóban, Én kávézhatnék, Én trécselhetnék, Én nevetgélhetnék könnyedén lazán a munkatársakkal. 

Nem vágyódom nagy dolgokra, mint azelőtt... 

Csak néha-néha egy nyugodt kávéra, egy egyedüli wc-zésre, egy kis csendre, ami nem éjszaka van, egy kis napközbeni punnyadásra, ami nem akkor van amikor a gyerek alszik, mert ugye akkor mint a gép csinálod a házimunkát. 

Szóval bocsi apukák... de nem tudlak ma Titeket megérteni. Hajrá anyukák, ma legyen "Én" időtök. POFÁTLANUL 

smile hangulatjel